A F~méregetésről
Egy facebook csoportban valaki felvetette, hogy a férfiak versengését a közbeszéd f~méregetésnek nevezi. És hogy ez miért alakult így ki, vajon miféle szempontok alapján versengenek az illető ivarszervek, és hogy ennek miért nincs női párhuzamos képe, illetve a női megfelelőnek egyes szempontjai miért nem versengenek? A konkrét kérdést nem teszem ki. Majd megkérdezem az eredeti szerzőt, és ha beleegyezik, akkor.
Tehát:
Úgy vélem, hogy ezt a kifejezést nem szószerint kell értelmezni, hanem átvitt értelmében. Indokaim a következőek:
1-mindenféle versengésnek, illetve összemérésnek akkor van értelme, ha a mérés (vagy összevetés) eredménye felhasználható. Nos, még senkit nem hallottam azzal hencegni, hogy én vagyok a jobb, mert nekem ennyivel méretesebb (a méret dimenzióját most ne firtassuk).
2-a hivatkozott testrész csak egy speciális esetben mérvadó, alapállapotban csak egy érdektelen appendix, és ilyenkor mérésre, összehasonlításra alkalmatlan. Viszont amikor mérhető állapotba kerül, akkor a férfiak nem igazán egymással vannak elfoglalva (ideális esetben). A legritkább esetben van ott olyan, akivel konkrétan össze lehessen vetni a dolgot.
Akkor mit jelent ez a kifejezés, ha azt nem? Gondolom hogy a férfiasság szimbólumaként alkalmazza a közbeszéd. Méghozzá olyan szempontokat említenek, amelyek valóban kívülről láthatóak. Nagyobb autó, pöpec kégli, Rolex óra satb. Érdekes módon amikor valódi férfias értékekről van szó, akkor nem ezt a kifejezést használja a közbeszéd, hanem hogy férfi. Esetleg igazi férfi. Például amikor valaki megküzd egy támadóval, aki egy nőt fenyeget. És a közbeszéd pont a fent említett értéktelen szempontok banalitását akarja kifejezni ezzel a vulgáris kifejezéssel. Mert mitől férfibb az, aki évente cseréli a luxus autóit? Bizony, az ilyen a micsodájával nem villoghat, mert nem illik. Vagy esélytelen. Keres tehát egy olyan versenyszámot, ahol van esélye a győzelemre. Csajok, kivel sétálnátok szívesebben a Margitszigeten? Akinek milliós Rolexe van, vagy aki megoltalmaz ha beléd köt egy részeg? (vagy aki tud személyes névmást egyeztetni?)
Nézzük a női párhuzamot, miért nincs ilyen?
1-eleve a nők hogyismondjákja kevésbé tanulmányozható. Amikor egy férfi olyan helyzetbe kerül, hogy tudományos alapossággal adatokat gyűjtsön, szelektáljon illetve rögzítsen későbbi feldolgozás céljára, nos akkor a kognitív funkciói lecsökkennek, és a vegetatív működésre kerül a hangsúly. Sajnos nincs annyi vér a testben, hogy ilyenkor a fejbe is elég legyen. És itt megjegyezném, hogy a fentiek alapján az eltúlzott férfi méret szintén funkcionális hátrányt jelenthet. Állítólag ugyebár, bár én ezt nem tudhatom.Tehát egy férfi adatgyűjtés helyett azzal van elfoglalva, hogy a levegővételt abba ne hagyja. Hogy a nők miért nem végzik el ezt az összehasonlító vizsgálatot, azt én nem tudhassam ugyebár. Gondolom ha nő lennék, én sem sietnék annyira.
Persze azt se felejtsük el, hogy a nők effajta összehasonlító elemzése valahogy nem szokás a férfiak között. Eleve egy bizonyos korban úgy van, hogy még a legyet is röptében. Aztán az idő múlásával kialakul két kategória, a
-de jó lenne, illetve a
-tán mégsem.
Egy időben gyakran étkeztem olyan helyen, ahová a közeli konditeremből kijártak a csajok enni. Persze kettesével, mert valamiért mindig így mennek. Ugye ezek a csajok az ismert tornadresszben igencsak jó étvágyat adtak az ebédhez. De még sose hallottam olyant, hogy két kívánatos nőt összehasonlítottak volna a férfiak. Ennek így egyszerűen nincs értelme.
Persze a csajoknak is van f~méregetése, illetve az ennek megfelelő, bár néven nem nevezett tevékenység. Ez egyébként azért is érdekes, mert amiben ők versengenek, az a férfiak nagy részének totál értelmetlen. Sőt sok esetben kifejezetten visszataszító. Még nem beszéltem olyan férfival, akinek tetszett volna a kacsacsőrű emlőssé feltöltött száj, vagy a pirított ribanc bőr. Mégis sok csaj ebben a műfajban verseng. Csak azt nem értem, hogy ezt a versenyt miért érdemes megnyerni? Ezen a pályán elindulni sem kéne.
Minden tudományos értekezés végén illik levonni valamiféle konklúziót. Nos, én ezt rábízom a T Olvasóra. Ez a kérdés egy olyan dolog, ami mindenkiben más eredményt hoz, ezért generális kijelentést nem merek tenni. Inkább hallgassuk meg Hadházi László értekezését a témában: 7 perc 33
https://youtu.be/b4rRtbsr_RM?t=453
Az eredeti felvetés: