Fellebezés

(Menora:)

A Református Egyház Félórája 2007. március 21.

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Mostanában az antiszemitizmus témáját bedobták a közvéleménybe. Számomra a hit azért is nagy erő, mert emelt fővel beszélhetünk ilyen kényes kérdésekről is. Következő beszélgetőtársam Lengyel Péter, zsidó családban született és keresztyén hitre tért. A messiáshívő zsidók világszerte egyre népesebb csoportjához tartozik. Számomra nagyon érdekes volt, amikor elmondta, hogy éppen a zsidók számára jelent leginkább hátrányt a mai politikai forgatókönyv, mivel a régi beidegződéseket erősíti meg. A helyett, amit elméletileg a "vigyázz, antiszemitizmus van" jelszóval meghirdetnek, inkább megerősítik azt a gondolatot, ami a pénzhez, a baloldalisághoz és az erőszakos hatalomszerzéshez köti egyesekben a zsidóság fogalmát. Holott számunkra a Bibliát, az Ószövetséget és a keresztyénség gyökereit jelenti Izrael. Lengyel Péter először a József Főherceg felesége által támogatott budapesti zsidó misszióról beszélt.

Lengyel Péter: Mária Dorottyának nagyon sokat köszönhetünk, nagyon nagy vágya volt, hogy ébredés legyen Budapesten. Én úgy gondolom, hogy Isten csodája az, ami történt. Három skót misszionárius ment Palesztinából haza, és a Dunán kellett felhozni őket, mert az egyikük eltörte a lábát még Palesztinában. Meg kellett állniuk Pesten, mert "Duna-lázat" kaptak, itt maradtak, és ezt hallotta meg Mária Dorottya. El tudjuk képzelni azt a helyzetet, mikor fölveszi főhercegnői ruháját és elmegy egy ütött-kopott hotelba, hogy találkozzon ezekkel az emberekkel, beszél velük, és ők megígérik, hogy hazamennek és küldenek misszionáriusokat. Ez így is történt, és a későbbiekben Mária Dorottya minden támogatást meg is adott nekik. Így kezdődött el egy nagyon fontos felismerés: a mi örökségünk, hogy eljuttassuk az örömhírt a zsidó embereknek. Sokkal nehezebb olyan emberek felé szolgálni, akiknek a Biblia, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene semmit nem jelent, ugyanígy a Tóra és az Ószövetség sem. Én úgy gondolom, hogy ezt a szolgálatot emberi ésszel nem lehet megérteni, hanem csak az Atya szívén keresztül. Ez a misszió azt vállalta fel, hogy közvetít a zsidóság és az egyház között.

Nagyon sok félreértés és seb van ezen a néven: Jézus. Ettől meg kell tisztítani. Ő nyilvánvalóan ugyanannak az Istennek a Fia, zsidónak és nem zsidónak egyaránt. A második feladatunk, hogy az egyházat visszavezessük a gyökereikhez. Örvendetes, hogy sok helyre meghívnak, hogy a zsidó gyökerekről beszéljek.

Nem mondom azt, hogy könnyű, nyilván nem egyszerű, ami Magyarországon történik. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv 15. fejezetében egy apostoli gyűlésről van szó. Arról szól, hogy a pogányságnak mit nem szabad magára vennie, viszont egy kérdést nem tárgyaltak: hogy a zsidónak kell-e pogánnyá válnia. Akkor például békességben tudott élni a Jakab-féle gyülekezet, és a Pál, a nemzetek apostola által alapított gyülekezetek. Ez a kettő identitásban is megfért egymás mellet, és valahol ezt tűzi ki céljául a messiáshívő mozgalom is, ami a 19 században kezdődött el. Ma két országban erősödik: az Egyesült Államokban és Izraelben, utána pedig Nyugat-Európában. Tehát lehet úgy Jézusban hinni, hogy zsidó marad valaki.

Fekete Ágnes: Személyesen, ha megkérdezhetem, hogyan kapta meg ezt a krisztusi hitet?

Lengyel Péter: Ateista, materialista családban nőttem fel, ezért az a kérdés, hogy zsidó vagy nem zsidó még csak föl sem merült. Sőt a kommunizmus kellős közepén erről nem is beszéltünk, az anyám pedig megtiltotta, hogy apámat megkérdezzem, hogy honnan jött, mi a múltja, hogy ki ő egyáltalán. Mindenki tudta, de nem mondta el, hogy miért ne kérdezzem. Ez nem volt kérdés, erről nem is lehetett beszélni. Később, húsz évvel ezelőtt, amikor megtértem, megkérdeztem, hogy kicsoda. Felismertem Isten népének az örökséget, és éreztem, hogy van valami nagyon fontos, amit meg kell tennem. Ekkor kérdeztem meg, hogy ő kicsoda. 3-4 órán keresztül beszélt arról, hogy az édesanyja hogyan menekült meg a holokauszt idején, viszont az apját és testvérét elvesztette. Egy olyan párbeszéd kezdődött, ami a mai napig tart és nagyon nehéz. Pál is beszélt arról, hogy zsidónak zsidóvá válok, és nem zsidónak nem zsidóvá, és mindeneknek mindenekké, hogy valamelyiküket megnyerjem. Ő azonosított engem azzal az emberrel, akik itt a háború idején "Heil Hitlereztek". Nem tudja ezeket hová rakni, de nagyon jó viszonyunk van, mert látja, hogy ez a húsz év pozitív gyümölcsöket termett.

33 évesen tértem meg. 7 éven át kerestem. Középiskolás koromban apukámtól egy gyönyörű örökséget kaptam, mégpedig a könyv szeretetét. Mindig odaküldött a könyvespolchoz, és azt mondta, hogy vegyem le ezt és ezt a könyvet, amiben benne van a válasz. Emlékszem, hogy volt a polcon egy fekete kötésű, aranybetűs könyv, amire az volt írva, hogy Szent Biblia. Egyszer rákérdeztem erre a könyvre. Azt mondta, hogy azzal a könyvvel nem kell foglalkozni, mert az a vallásos emberek Algopyrinje. Nekem, mint kamasznak ez persze kihívást jelentett: "miért is ne olvasnám el". Amikor elment otthonról, akkor egyből levettem, és elkezdtem olvasni. Érthetetlen volt számomra, de nagyon szép mondatok voltak benne. Éreztem, hogy valaminek lennie kell, mert nem voltam elégedett, tudtam, hogy hiányzik valami. Nagyon szomorú voltam sokszor. Sőt, a mai napig nem tudom, hogy miért, de 22 évesen a villamoson, velem szemben szörnyet halt egy ember. Akkor megláttam, hogy milyen törékeny az emberi élet. És éreztem, hogy ez az élet, amit mi élünk nem véletlen. Kell lennie valami oknak. Akkor elkezdtem keresni. Emlékszem, hogy újra és újra találkoztam a Megfeszített ábrázolásaival: szobor, rézkarcok, festmények és még sorolhatnám. Fogalmam sem volt, hogy ki az. Egy idő után letettem a művészettörténetet, és a Biblia maradt a kezemben. Egy kórusban énekeltem, ahol a karnagy kántor volt. Rajta keresztül jutottam el egy paphoz, akinek nagyon sokat köszönhetek, hiszen vele tudtam csak beszélni a természetfölöttiről. Abban a pillanatban, hogy még szomjasabb lettem, még többet akartam, beleütköztem egyházi doktrínákba. Elmentem az adventistákhoz, elmentem ide, elmentem oda. Találkoztam azzal a kifejezéssel: Isten élő személy. Akkor ért véget hét éves bolyongásom. Találkoztam egy barátommal, aki teljesen megváltozott. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan történt ez a változás. Ő elmondta, hogy hogyan jutott hitre, majd elhívott egy házi-csoportba. Kiengedtem a szellemi antennáimat, atyám öröksége szerint, és végül is a 7 év bolyongása annyira előkészítette a helyzetet, hogy két hét múlva igent mondtam Istennek, Jézusnak, és ezt nem bántam meg.

Azt kerestem, hogy hogyan tudok neki a legjobban szolgálni? A Római levél 11-es fejezete a legszebb üzenet számomra, ahol Pál zsidóként mondja el, hogy szüntelen az ő fájdalma, mert azt szeretné, hogy az ő testvérei hitre jussanak. Sokszor kérdezik tőlem azt, hogy én zsidó vagyok-e vagy sem. Én erre azt szoktam válaszolni, hogy "tudod mit, ez egyáltalán nem fontos, mert én a szívemet találtam meg a testvéreimmel, akik itt szolgálnak velem együtt".

Az áldozattípusból kellene kihozni a zsidóságot. Minden, ami itt történik, az nem ellenük van. Bármiféle negatív hang az üldözéssel egyenlő. Ez nem teljesen igaz. Érzem azt, mondjuk az apámon, hogy bármiféle negatív jelenség tűnik fel Magyarországon, hangok, plakátok, ő egy második holokauszttól fél.

Fekete Ágnes: Ha valakinek egy csöpp esze van, akkor látja, hogy direkt gerjesztve van ez az egész.

Lengyel Péter: Igen, hiszen ez egy ősi kígyó. Az egyháznak nagy szerepe van abban, hogy megtisztítsa a híveket. Szeretnénk megtudni, hogy az a negatív kép, ami a zsidósággal kapcsolatban az emberekben él, igaz-e vagy sem. Vagy egy része igaz. Mi az, amit a választott népnek köszönhetünk? Mi az, ami szellemi értelemben rájuk rakódott. Mi az, amitől meg tudjuk tisztítani? Az is a római levélben van, hogy az egyháznak féltékennyé kell tennie, vagy versenyre kell ingerelnie Isten népét. Ez olyan lesz nekik, mint a halálból való feltámadás. Kiben fogja meglátni Izrael, hogy Jézus, az élő Isten feltámadott? És hogy az a szeretet, amiről már nagyon sok bőrt lehúztunk, nem csak szólam, hanem valóság is? Azért szoktam azt mondani, hogy ha nem éljük a hitünket, ha csak beszélünk róla, de nem cselekszünk, akkor az egy hiábavaló dolog. Ha versengésre ingerelné az egyház a zsidóságot, akkor felismerné a zsidóság, hogy ki az ő Megváltója, de tudom, hogy ehhez a szolgálathoz több könny, megértés, párbeszéd és megbocsátás szükséges. Ezért kell felvállalnunk azt, hogy közvetítünk. A gyülekezet és a misszió is közvetít a zsidóság és az egyház között. Nagyon sok más szervezet is van egyházon belül és kívül, akik teszik a dolgukat. Még több könny kell.

Fekete Ágnes: Mit jelent az, hogy még több könny kell? Szép ez a kifejezés. Többet kellene sírni?

Lengyel Péter: Több könnyet kellene ejteni azért, hogy a zsidó nép ilyen állapotban van ma.

Fekete Ágnes: Milyen állapotban van?

Lengyel Péter: Meg kellene békülnie Istennel. Mondjuk ki, hogy a legtöbben világi emberek, akik az örökségük nélkül élnek: Biblia, Isten, szövetségek nélkül. Sok-sok fiatalt látni, akik inkább lesznek más vallásúak, inkább mennek más filozófiák felé, mert szellemi éhségük az van. Inkább kinyílnak idegen gondolatok felé, és épp ezért teszem fel a kérdést: hány hívő ejt könnyeket zsidó szomszédjáért.

Fekete Ágnes: Egyértelmű, hogy a zsidóság és a kommunizmus között van egy összefüggés, ez nagyon terhes.

Lengyel Péter: 50 éve Magyarországon élek, és tudom azt, hogy milyen légkörben élnek, én is magyar vagyok és szeretem a hazámat. De mondom, hogy az a legfájdalmasabb pont, mikor hívők között találok antiszemitizmust. Nem tudom a kettőt összeegyeztetni, mert szerintem nem is lehet.

Fekete Ágnes: De ez nem jellemző ebben az országban, hiszen elképesztően nő a bevándorlás Izraelből, nőnek a birtokok.

Lengyel Péter: Hangokról beszélek, mikor kimegyek a városba. Nem általánosítok, mivel ez nyilvánvaló nagy hiba lenne. S nem is arról beszélek, hogy nincsenek hibák a zsidóságban. Viszont nem lehet az egyik végletből a másikba esni, mert nem lesz jó a vége. Tehát nekünk, akik hívők vagyunk, van valami olyan identitásunk, ami Jézushoz kapcsolódik: hordozzuk a beszédét, karakterét, viselkedését. Azok tudnak jó bizonyságul lenni zsidónak és nem zsidónak egyaránt, akik hordozzák Őt. Én nagyon szeretnék felvonulni, a magyar nemzet egyik kis magyarjaként felvonulni a Mennyei Jeruzsálemben, és ott azt mondani, hogy Magyarországot képviseljük. Nagyon várom ezt a pillanatot, de addig még sok víznek le kell folynia a Dunán.

Izrael és az Egyház misztériuma: Jézus! "Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében." (Ef. 2,14) XI. Piusz pápával valljuk, aki 1938. szeptember 6-án ezt mondta belga zarándokok egy csoportjának: "Az antiszemitizmus elfogadhatatlan. Lélekben mindnyájan szemiták vagyunk."

Alleluja! * Kijövén Izrael Egyiptomból, Jákob háza az idegen ** nép közől, [Móz. II. 13,3.]

Zsolt 113,2

lőn Judea az ő szenthelyévé, * Izrael az ő birodalmává. **

Ha erős szívvel megőrizzük azt a kegyelmet, amelyet megkaptunk, akkor mi vagyunk Izrael, Ábrahám ivadékai. Egyetlen keresztény se gondolja, hogy idegen számára az "Izrael" név. Azokkal együtt, akik a zsidók közül hívők lettek, elsősorban az apostolokkal, a Szegletkő révén egyetlen közösséget alkotunk. A keresztény nép tehát Izrael, Jákob háza! (Szt. Ágoston)