Ébredés és antiébredés
ÉBREDÉS ÉS ANTIÉBREDÉS
Rodney Howard-Browne a jelenkori karizmatikus ébredés egyik korszakalkotó személye. Szolgálata az 1990-es évek elejétől kezdve világszerte keresztények milliói számára tette újra elérhető, személyes valósággá a pünkösdi tüzet. A „nevető ébredés”, ahogy a Szent Szellem új hullámát elnevezték, végigsöpört a világon.
Ez a kenet spontán módon Magyarországon is működni kezdett, Németh Sándor szolgálata nyomán. Tömeges módon először a Hit Gyülekezete 1993-as veszprémi konferenciáján tapasztaltuk meg, majd hamarosan a Budapesti Sportcsarnokban, már több mint 12.000 ember közösségében is.
Csak videófelvételekből és külföldi testvérek beszámolóiból értesültünk arról, hogy ez az ébredés egyszerre jelentkezett a világ több pontján, Torontóban, a floridai Lakewoodban, Buenos Airesben vagy éppen Budapesten. Megragadó élmény, és egyben az Úr munkájának bizonyítéka volt, hogy az újjászületett egyház ilyen szellemi közösségbe került egymással, és a gyülekezetek, szolgálatok óceánokon és országhatárokon átnyúlóan egyazon kenetből részesedtek.
Különleges kiváltságnak tartom, hogy a kilencvenes években a világ különböző pontjain alkalmam volt részt venni Rodney pásztor összejövetelein. Ott lehettem az egyik legelső európai szolgálatán, 1994-ben, Amszterdamban, az Ajax sportcsarnokában. Az összejövetelen megtapasztaltuk, hogy Isten új, friss módon árasztja ki Szellemét a gyülekezetekre. Egy évvel később a Hit Gyülekezete presbiterével, Uzoni Péterrel végigkísértük Rodney Howard-Browne három angliai városban tett körútját, majd az Egyesült Államokban, New Orleansban egy konferencia-sorozatán vettem részt a családommal. 1996-ban többezren hallhattuk Rodney pásztor szolgálatát Jeruzsálemben, 1998-ban pedig Budapesten, a Hit Park avatásán.
A kilencvenes évek végén aztán – ahogy az egyháztörténelem minden korábbi ébredése során is történt - sokan gúnyolódni kezdtek a Szent Szellem munkáján. Nem azokra gondolok, akik az ébredés egyes, nehezen megítélhető kísérőjelenségei miatt aggódtak. Az olyan emberek, mint Derek Prince, mindig tisztelték és értékelték Isten munkáját.
2001. végén felkereshettem jeruzsálemi otthonában Derek Prince-t, aki elmondta, hogy sok évtizedes, történelemformáló szolgálata egyik legnagyobb áldásának tartja azt, hogy részese lehetett a magyarországi ébredésnek. Ezt üzente akkor Derek: „Nagyon büszke vagyok arra, hogy láthattam Isten munkáját, amelyet Magyarországon végez, és arra is, hogy sokszor volt alkalmam a Hit Gyülekezetében szolgálni. Isten felkent embereket ennek a munkának a vezetésére. Egy igét szeretnék üzenni Péter apostol második leveléből a Hit Gyülekezete tagjai számára: ’És igen biztos nálatok a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.’” (Új Exodus 2001. október-december)
Voltak azonban, akik – jóllehet maguk is megtapasztalták ezt a kenetet – nem sokkal később, a világi és vallásos kritikusok nyomán megtagadták Isten érintését, és eretneknek bélyegezték a vezetőit. A meghasonlott keresztények itthon is „új reformációt” hirdettek. De akiket az Úr elhívott, hűségesen folytatták a szolgálatot, itthon és külföldön egyaránt.
Az elmúlt húsz év ékesen bizonyította, hogy az ébredés kigúnyolói és megtaposói csak egyet értek el: kiiratkoztak Isten munkájából, elvesztették azt is, amijük korábban volt. A hívők a lábukkal szavaztak: azokat a szakadár prédikátorokat, akik az első összejöveteleikre kétezer hívőt toboroztak össze, ma kétszáz ember sem hallgatja. Azokat pedig, akik hűségesen megmaradtak az elhívásukban, Latin-Amerikában, az Egyesült Államokban, Ázsiában, Ausztráliában és Európában is ma is tízezrek hallgatják.
A tegnapi budapesti istentisztelet is ezt bizonyította: az elhívott és hűséges pásztorok támogatják egymás szolgálatát, és ennek eredménye olyan áldás, amit sok ezer hívő tapasztal meg egyszerre.
Az ébredés kigúnyolóinak pedig marad a puszta magánya, keserű irigység és civakodás.
Sok előttünk élt nemzedék vágyott arra, hogy átélje a Szent Szellem tüzét. Ez a kenet ma itt van, elérhető.
Becsüljük meg hát a meglátogatás idejét.
(Fotó: Somorjai László)
Hozzászólások
Ennek az írásnak te vagy az alanya, kedves M Péter? Márminthogy te vagy az aki RHB angliai körútján résztvettél és felkerested Dereket Jeruzsálemben? Mert ha igen, akkor úgy válaszolok erre az írásra, hogy te írtad.
Szakadár prédikátorokat írsz, akik kiiratkoztak Isten munkájából. Elég merész beszéd ez. Tartok tőle hogy Isten munkájának a résztvevőiről nem te vezetsz listát, hanem ezt a Mennyekben vezetik. Nem kéne neked átvenni az ő munkájukat.
"eretneknek bélyegezték a vezetőit" -nézd, én elég alaposan végigkövettem az 1998-as és későbbi eseményeket. Sehol nem olvastam olyant, ahol a kiszakadtak eretneknek bélyegeztek volna bárkit is. Jó lenne ha valamivel alá tudnád támasztani a szavaidat.
"Ma kétszáz ember sem hallgatja" -ez pedig mit jelent? Tudod, én még emlékszem olyan időre, amikor még csak egy büdös megvetett kis szekta voltunk Budaőrsön. Akkor valahogy nem nagyon dicsekedtünk a létszámmal. Akkoriban még az volt az Ige, hogy "ketten vagy hárman egybegyűltünk". Nagyot fordult az értékrend. És hogy ez kettőezerről csökkent le ilyen látványosan -meg tudnád mondani, hogy konkrétan melyik volt az a helyszín, ahol kettőezer ember hallgatta a szakadárokat?
A hívők a lábukkal szavaztak -éppen húsz év telt el az események óta. Húsz év alatt mennyien tértek meg a HGYben? Mennyi most a HGY létszáma? Mennyien szavaztak a lábukkal?
Az pedig egyenesen elgondolkodtató, hogy az Óceán túlsó partjáról jönnek a HGY mellett bizonyságot tenni.
Nézd, kedves Péter. Ha neked jó ez a megnyilvánulás, amiről írsz, hát legyen. Én attól se több se kevesebb nem leszek. Abban biztos lehetsz, hogy én semmiképpen nem kritizálom, és nem is irigylem tőled.
Szervusz: Bóza András, BPA tag.
