2002. XI. 19., kedd
Bartus László
Viktor, a szektavezér
Növekvő rémülettel figyeltem, hogy néhány hónap alatt szinte vallási fanatikusokká váltak az egyik politikai irányzat hívei. Ennél is ijesztőbb számomra, hogy Orbán Viktor személyében már-már egy hamisítatlan szektavezér áll előttünk. A kételkedők számára nem teszek mást, csak leírom az egymással megegyező ismertetőjegyeket. Nekem már az föltűnt, amikor Orbán Viktor felszólította híveit, alakítsanak polgári köröket. Ez pontos megfelelője egyes vallási szekták "házicsoport-rendszerének", a funkciója is hasonló. Az érzelmileg felkorbácsolt összejövetelek között pedig semmi különbség nincs. Néhány évvel korábban szó szerint hallottam egy vallási szektában ezt a mondatot: "mindenki hozzon magával még egy embert". A feleségem meg is jegyezte: a következő lépés az adakozásra való felhívás lesz, pénzt gyűjtenek majd (az a rutintalanság számlájára írható, hogy csak százforintosokat) és alapítványokat hoznak létre. Majd önálló újságot és tévéműsort akarnak, ami "nekik jár". Később a vezér zakója szélét illetik, ő pedig híveire veti a kezét. Azon már csak nevettünk, amikor elhangzott: mindenki fizessen elő a Magyar Nemzetre, ne csak magának, hanem azoknak is, akik nem tudják kifizetni, és rendeljék meg a "nem hívő" rokonoknak, ismerősöknek is. Érdekes eredményre jutnánk, ha most megkérdezném: vajon hány ember kapott ingyen előfizetést az elmúlt években egy vallási szekta újságjára?
A választásokat megelőző lejárató röplapok, az óriásplakátok lefújása láttán csak legyintettünk: hány ilyen szektaakciót láttunk! A pódiumra kiültetett hírességek, a sportolóval, híres énekesekkel való dicsekvés tipikus szektás jelenség, a legitimáció egyik forrása: milyen nagy emberek értenek velünk egyet (azokról a hírességekről nem esik szó, akik fejvesztve menekültek). A létszámmal való állandó kérkedés (néha politikai zsarolás vagy fenyegetés) és a támogatói kör állandó felnagyítása jellemző szektás tünemény. Az önmegtévesztés csodája: ha csökkenünk, mi akkor is növekszünk.
A vallási szekták tipikus jellemzője a sikerpropaganda, amely soha nem a valóságot mutatja, hanem a tények helyes értelmezését. Egy szekta soha nem ismeri el a vereséget, és soha nem tanul belőle. A szektavezér soha nem jelentheti be, hogy tévedett vagy hibázott, nimbusza soha nem szenvedhet csorbát. Egy szekta tagjai annak tudatában élnek, hogy bármihez nyúlnak, sikeresek lesznek, sőt: csak ők sikeresek (de ha valaki más is, az az ördögtől van). Nem létező veszélyekkel riogatnak, melyeket diadalmasan elhárítanak. Ez tovább növeli a szektavezér tekintélyét, a küldetésébe vetett tévhitet. Egy szekta kitermeli a fanatikus ideológusokat, akik mindig képesek megmagyarázni, hogy a vereség győzelem. Egy szekta soha nem hagy válasz nélkül semmit, nekik mindig győzni kell. A tagoknak látniuk kell, hogy lábuk előtt hever a világ, a gonoszok (akik nem hódolnak be a vezérnek) legyőzettek.
Egy szekta vagy felsőbbrendűségének biztos tudatában, a győzelmi mámorban úszik (extázisban van), vagy a tehetetlen düh és agresszivitás állapotában leledzik. A szektavezér ilyenkor gyűlöletet kelt, hazugságokat terjeszt, majd fogcsikorgatva a szeretetről beszél (hogy az uszítás következményei miatti felelősséget elhárítsa magáról). A szektavezér folyton támad, hogy ellenfelét hibára késztesse, majd rámutasson: mennyire igaza volt neki. Amit nem tud bekebelezni, azt el akarja taposni. Egy szekta esetében elképzelhetetlen a békés egymás mellett élés, az egyenrangú partneri viszony, a másik értékeinek elismerése, akaratának tiszteletben tartása. Egy szekta totalitárius szervezet, vezetője diktátor: beszél a pluralizmusról, de összeegyeztethetetlen vele. Ezért ha politikus szektavezér lesz, az a demokráciát veszélyezteti. Ugyanez a helyzet, ha egy szektavezér politizál.
A szekták legfontosabb jellemzője az állandó ellenségkép. Egy szektában soha nincs nyugalom és békesség, mert az ellenségre szükség van, amely ellen küzdeni és harcolni lehet.
A szektavezér sokkolja híveit: ha valaki stresszben van, miközben valakit követ, biztos lehet abban, hogy szektavezér uralkodik a lelkén. A szektavezér akarnoksága megtévesztő, mert magabiztosságnak látszik, holott lelkében a pánik lett úrrá: a hatalom elvesztésétől való félelem. Belső rettegését vetíti ki, és ezzel félemlíti meg a hallgatóságát is.
Számomra a családok és a baráti kapcsolatok szétszakítása is bizonyíték arra, hogy Orbán Viktor szektát alapított és szektavezér lett. A legfontosabb személyes kapcsolatok megromlása ott következik be, ahol a családi köteléknél erősebb lojalitás fűzi az embereket a szellemi vezetőhöz. Ezt csak egy szektavezér várja el (sőt: követeli meg). Csak szektákban történik meg, hogy a "kényes témáról" nem szabad beszélni, különben a családtagok nem tárgyalnak többé egymással. Csak szektatagok állítják döntés elé szeretteiket: vagy egyetértesz velem (elfogadod a vezért), vagy nem ismerjük egymást.
A szektát és a szektavezért túlfűtött küldetéstudat keríti hatalmába: kizárólag ők az igazság autentikus képviselői, ők a nagy álmok álmodói, akik megmutatják a világnak. A szektavezér iránti fanatikus kötődés arra épül, hogy a követői előtt kultikus személlyé válik: hívei a valóságos ember tulajdonságaitól elszakadnak, a vezért misztikus adottságokkal, kivételes képességekkel ruházzák fel. A szektavezér ezt úgy éri el, hogy a felmagasztalt énjéhez képest kiábrándító, hétköznapi emberi arcát elrejti követői elől (legalább egy protokollszobába). Csak ünnepélyes pillanatokban, vezéri minőségében (szónoklatai alkalmával) lép hívei elé. Nem vállal pártfunkciót vagy frakcióvezetést, éteri magasságokba emelkedik, a háttérből manipulál. Maga mellé olyan embereket válogat, akik misztikus énjét ismerik, és így tekintenek rá. Akik a pénzügyeibe nem látnak bele: a szektavezér véletlenül sem feledkezik meg arról, hogy az ideológia mennyit hoz a konyhára.
Az uniópárt gondolatát motiválhatta, hogy a csatlakozók ne érezzék: be kellett olvadniuk a Fideszbe. De elhangzott, hogy azok számíthatnak vezető pozícióra, akik Orbán Viktor új szerepét elfogadják, és ők nem feltétlenül a régi társak. Ez is tipikus szektás vonás: a szektavezérhez való lojalitás alakítja ki a szervezeti struktúrát, az alá-fölé rendeltségi viszonyokat. A lojalitás hiánya kiközösítéshez vezet. A diktátor ügynöknek, árulónak bélyegzi a (másképp) gondolkodókat. A vallási vagy politikai szektavezér eggyé válik az eszmével: nélküle nem lehet Istenhez jutni, nélküle nincs Magyarország. Az egyik a legnagyobb szolgálati ajándéknak (magyar Pál apostolnak), a másik új államalapítónak (kis Szent Istvánnak) hiszi magát. Az egyik új reformációt, a másik új honfoglalást emleget.
A Fidesz újabb stílusváltása dönti el, hogy egykori elnöke inkább pártot vagy szektát akar-e építeni. Addig is legyen gyanús, ha valaki misztikus tekintélyt követel magának, aztán a lelkünkbe kíván költözni, és megváltója akar lenni a világnak.
Bartus László
újságíró
