„Általában jók a megérzéseim, de azt sohasem tudom eldönteni, hogy tényleg bejövök-e egy csajnak" – mondta zavartan, én meg kikerekedett szemekkel bámultam. Nem tudta eldönteni? Pedig én tényleg odavoltam érte. A megelőző két hónapban a teljes flörtrepertoáromat bevetettem, izomból küldtem a jeleket, de annyira nem reagált, hogy végül biztos voltam benne, nem tetszem neki. Pedig tetszettem. Amikor mindez kiderült, azt hittem, hogy a volt pasimnak egyszerűen nem túl jó az antennája, hogy az átlagnál bénább a testbeszéd értelmezésében. Tévedtem. A kommunikációs képességei teljesen átlagosak voltak. 

A beszéd csak a jéghegy csúcsa

A nem verbális jelzések teszik ki az emberi kommunikáció jelentős százalékát. Bár a pontos számokról vitáznak a tudósok, abban mindenki egyetért, hogy a testbeszéd súlya nagyobb, mint a szavaké. Több információt hordoz ugyanis a személyiségünkről, a másikhoz való hozzáállásunkról és az aktuális érzelmi állapotunkról. Azokban a kísérleti helyzetekben, amikben az embereknek szándékosan nem adtak semmilyen nem verbális visszajelzést – azaz a hallgatóság csak rezzenéstelen arccal, mozdulatlanul ült – a vizsgálatban résztvevők feszültek, idegesek lettek, vérükben pillanatok alatt megemelkedett a stresszhormon szintje. Testbeszéd nélkül tehát elveszünk. 

A pszichológusok azt is tudják egy ideje, hogy a nem verbális kommunikációban a nők sokkal jobbak. Barbara és Allan Pease A testbeszéd enciklopédiája című könyvükben idéznek egy vizsgálatot, ahol a nők a hang nélkül vetített jelenetek 87, míg a férfiak csak 42 százalékban voltak képesek helyesen értelmezni a szituációt. Persze ez nem véletlen: a nőknek több mint kétszer annyi agyterülete foglalkozik mások viselkedésének elemzésével. Részben ez a magyarázata annak, hogy sok pasinak gondot okoz eldönteni azt, vajon tetszik-e egy nőnek vagy sem, érdemes-e hozzá odamenni egy szórakozóhelyen, igent fog-e mondani egy randira. A másik magyarázat pedig az, hogy mi nők megnehezítjük a dolgukat. Sok nő ugyanis akkor is flörtöl, ha igazából semmit sem akar a férfitól. Egyszerűen csak így könnyebbnek, gördülékenyebbnek tűnik a kommunikáció. Így udvarias, na. 

Bár nem mindig könnyű eldönteni, hogy a nő vonzalma valódi-e vagy sem, de ha egy férfi képben van a tipikus női flörtjelekből, képes együttesen értelmezni a gesztusokat és megfigyelni azt, hogy a nő jelzései összhangban vannak-e, hogy ugyanazt kommunikálja-e az arc és a láb, akkor ez sem ördöngősség. Bár ezt az eredményt akkor sem várhatja:  

A csábítás menete 

Mindig a férfi kezdeményez, mi? Hát nem. A kutatások szerint a sikeres ismerkedési kísérletek 90 százalékában a nő teszi meg az első lépést, igaz, ezek a lépések csak aprók, alig észrevehetőek: egy pillantás, egy félmosoly, egy szolid csípőbillentés. Ráadásul átlagosan legalább három ilyen apró jelre van szüksége egy férfinak ahhoz, hogy egyáltalán feltűnjön neki: érdemes odafigyelnie. A csábítás menete, ahogy az állatoknál, nálunk is meghatározott forgatókönyv szerint, de korántsem tudatosan zajlik. Leggyakrabban a szemezéssel kezdődik minden. A nő észreveszi a férfit, a férfi ránéz, néhány pillanatig összekapcsolódik a két tekintet, a nő elnéz, a férfi pedig egyre gyakrabban pillantgat vissza, hátha megint megismétlődik a dolog. A következő a mosoly, ami ugyan általában rövid, szolid, de a nő részéről egyértelmű jelzés arra, hogy vonzónak találja a pasit. Ez a férfiaknak azonban ritkán esik le rögtön.

A szemezés és a mosolygás mellett a legtöbbször mindkét nem részéről megjelenik a magakelletés. Kihúzzuk magunkat, kidomborítjuk a mellkast, fokozódik az izomtónusunk, rugalmasabban járunk, a férfiak felszegik, a nők félrebillentik a fejüket. Ez csakúgy, mint az állatvilágban, a dominanciát és a behódolást jelképezi. A nem verbális tánc után aztán jöhet a beszélgetés, amit általában már a férfi kezdeményez. Talán ezért marad meg végül mindenkiben, hogy ő kezdte az egészet. Meg azért, mert így romantikusabb. 

Duma közben is mennek a jelek

Talán senkinek sem meglepő, hogy a nők leggyakoribb udvarlási gesztusai közé tartozik a hátravetett fej, a haj dobálása, a kissé nyitott ajkak (látott már óriásplakáton nőt összeszorított szájjal?), odapillantás a váll felől, a ringó csípő és a medence oldalra billentése. A Pease házaspár azonban összeszedett még jó pár kevésbé egyértelmű jelet is. Ott van rögtön a csuklóvillantás. Az ernyedten tartott csukló hatásos figyelemfelkeltő, behódolást, törékenységet, gyengeséget sugall, amire a legtöbb férfi lelkesen reagál. Minél érdekesebb egy pasi a nő számára, annál többször villantja fel a csuklója belső oldalát, akár nagy gesztusok, akár ékszerbabrálás, akár dohányzás kíséretében. 

Hasonlóan izgalmas az is, hogy egy beszélgetés közben mit csinál a láb. Bár az arcunkra tudunk mosolyt erőltetni, tudunk tágra nyílt szemekkel, lelkesen bólogatni, de a lábunk ritkán hazudik. A térd például remek irányjelző, mindig arra mutat, amerre lenni szeretnénk. Ha a nő keresztbe vetett lábai, párhuzamos lábszárai a férfi felé néznek, akkor kedveli a szituációt, ha kifelé fordulnak a beszélgetésből, akkor szívesebben lenne inkább máshol. Álló helyzetben, ha a vonzalom kölcsönös, a beszélgetőfelek lábfeje általában egymás felé néz. Ha pedig még keresztezik is egymást a lábak, az azt jelzi, hogy az illetőnek esze ágában sincs kivonulni a helyzetből.

Amikor egy nővel beszélget, érdemes odafigyelni arra, hogy hányszor ér a saját arcához, hajához, nyakához, ékszereihez vagy akár a testéhez. Ezek ugyanis mind azt sikítják némán, hogy „ide nézz, figyeld csak, mim van". Igaz ez arra is, amikor egy nő hirtelen, alig néhány pillanatra becsukja, összeszorítja a szemét, hogy aztán a következő pillanatban hatalmasra nyissa. Ez mind a figyelemfelkeltésről szól, arról, hogy a férfi minden idegszálával a nőre koncentráljon. 

Végül itt az érintés. Meglepő módon ezt is a nők kezdeményezik gyakrabban, persze csak óvatosan, épphogy, röviden. Ez az esetek többségében nagyon erős felhívás, szinte provokatív, különösen, ha öv alatt történik (nem, nem ott. Azt bárki rögtön megérti. A csípőn és a lábon.) Ez alól kivétel a vállon, háton veregetés, paskolás, ami bár személyeskedő gesztusnak tűnhet, valójában egy egyértelmű elutasítás. Legalábbis, ami a szexet illeti. 

A harmónia, az számít

Ha a beszélgetés jól halad, ha mindkét félben erősödik a szimpátia, ha megvan a közös hullámhossz, akkor a mozdulatok, a testtartás lassan szinkronba kerülnek: öntudatlanul is türközni kezdjük a másik mozdulatait. Mivel a hasonlóság a vonzalom egyik fontos mutatója, a mozdulatok utánzása a kapcsolatteremtés, az elfogadás kiváló, ösztönös eszköze. Észrevette például, hogy a régóta együtt élő párok arckifejezései idővel mintha hasonlítani kezdenének egymásra? Ez is a több évnyi, kitartó arcmimika-tükrözés következménye.  

A tükrözéssel egyébként többször élnek a nők, mint a férfiak. Használják minden típusú kommunikációban, legyen a beszélgetőtárs potenciális partner, munkatársa vagy épp a gyerek tornatanára. Jól is csinálják, egy vizsgálat szerint tíz másodpercen belül hat különböző arckifejezéssel képesek reagálni a beszélő érzéseire. A férfiak ezzel szemben inkább csak akkor tükröznek, ha éppen udvarolnak. És mennyire működik! Azokat a férfiakat, akik udvarlás közben gyakrabban mintázzák a másik testbeszédét, a nők intelligensebbnek, figyelmesebbnek, érdekesebbnek, vonzóbbnak találják. Szóval, érdemes csajozás közben egy-egy pillanatra lecsekkolni az ön és partnere közötti testbeszéd-harmóniát. Megéri. A tükrözés egyébként nemcsak a testtartásban vagy a mimikában, de a hanglejtésben, a hanghordozásban, a beszédtempóban is megjelenik, ami nemcsak a szimpátia kialakítása, de a kellemetlen benyomások elkerülése miatt is fontos. Ha például valaki jóval gyorsabban beszél a másiknál, azt sokszor az erőszakosság, a nyomásgyakorlás jeleként értelmezzük, ami udvarlási helyzetben nem kifejezetten előnyös. 

A főbb női flörtjelekkel tehát megvagyunk, már csak arra érdemes figyelni, hogy jól is olvassa azokat. Egy-egy gesztus önmagában nem sokat ér, ráadásul a helyzettől függően sok mindent jelezhet. Ha például egy nő hosszú pillanatokig eltakarja a nyakát, az nem a vonzalom, hanem a visszahúzódás, a diszkomfort jele. Bezzeg, ha hátravetett fejjel masszírozza a nyakát! Az egyértelműen a szexuális vonzalom mutatója. Hasonlóan, ha egy nő beszélgetés közben a térdét kifelé fordítja, és gyakran arra is pillant, akkor nem feltétlenül a partnerét unja, simán lehet, hogy csak egy ismerőst lát. Vagy a mosdó után kutat. A jelekre tehát mindig csoportosan érdemes vadászni és a helyzettől függően értelmezni őket. Sokszor ugyanis épp ezen múlik, mennyire sikeres valaki a nőknél. Hajrá!